Orbán Gergely

Láthatatlan dolgok építésze vagyok.

Szemmel nem látható, mégis tapintható dolgok építésze vagyok. A szervezetfejlesztés során a közös munkában a kapcsolataink és az együttműködéseink láthatatlan, ugyanakkor forgalmas újtait, csomópontjait, tereit és fórumait alakítjuk. A szervezetek különbözősége miatt olyan ez a feladat, mintha különböző vidékek településeit fejlesztenénk együtt az ott lakók igényei szerint. A hasonlat azért is megállja a helyét, mert legyen az bányász-, mező- vagy egyetemváros, mindenhol boldogulni vágyó emberek élnek. Az eltérés csupán abban áll, hogy az önkifejezésük és a stratégiáik meghatározza a választott szakmájuk. 

​

A legmélyebb személyes történetet keresem, ami még a szakmai és a vezetői munka kapcsán megfogalmazható és jelentőségteljes a kliensnek. Elfogadó figyelemmel, de a lényegi kérdések felkutatásával foglalkozunk. Mivel coachnak legtöbbször vezetők kérnek fel, törekszem arra is, hogy át tudjam adni a közös munka során használt eszköztárat.

​

Leginkább az lelkesít, amikor egy olyan csapattal dolgozom, amelyik fokozatosan növekszik csapatok csapatává. És amelynek az eredeti tagjai végül felveszik a vezetői szerepet és magukon túlmutatóan, már másokért tesznek vállalásokat.

​

Az én sztorim az, hogy bár dolgozom szervezetfejlesztőként és coachként is, kitartok amellett, hogy egy csapat része legyek. Párhuzamosan tapasztalom vezetőként az elköteleződött csapattag élményeit és a független szerveztfejlesztő szemszögét. Az én sztorim egy személyes kísérlet, amelyben a gyakorlati és a reflexív munkát váltogatva tanulok és tanítok működő gyakorlatokat, hogy minél több gazdaságilag fenntartható, ugyanakkor élhető és elfogadó kultúrájú szervezeteket hozzunk létre.

​

Erősségem a kulturális sajátosságok felmérése és ezzel párhuzamosan a jelen fókuszú, gyakorlatias, bevonó munka. A workshopok során a középpontban a vezetők és csapat kapcsolata, a csapat normák, a vezetői eszköztár, az iteratív szemlélet és a szükséges kommunikációs módszerek vannak.